Return to site

A szeretet ünnepe

Debra és Dorkó története
Áruházakat járni, utcákat róni, venni valami századik hasznavehetetlen lomot, hogy kimutassuk vele szeretetünket.
Többnyire erről szól a Karácsony ünnepe.
Egy rongyon, csetreszen, esetleg fémen keresztül akarunk közel férni a másik szívéhez. Vagy csak esetlenül ezekkel kifejezni saját érzéseinket. Meg egyébként is így szokás.
Vágyunk valami újra, meglepőre, olyanra, amitől megdobban ott bent valami, amit szívnek hívunk.
Lelki szemeimmel látom, ahogy a fa alatt állva a kezemben tartom ajándékomat.
Igen, örülök neki pár pillanatig. Addig, míg a szemem előtt meg nem jelenik a kis fekete, szőrtelen, beteg, láncon ácsorgó élet.
Látom, ahogy megpróbál lefeküdni a fagyos földre. Kínlódik az elgyötört test. Fáradt, állni alig bír, sorvadt izmú lábai remegnek.
Gyomrában a maró éhség már megszokott.
Aztán feladja. Győz a kimerültség.
Lerogy, és álomba zuhan. A föld jeges marokkal öleli csontos testét. Álmodik magának valami szépet, valami csodát, amiben soha nem lehetett még része. Mégis a zsigereiben van, tudja, hogy létezik.
Ki tudja, a reggel életben találja-e még? Vagy átalussza magát egy szép, új öröklétbe?
Bokrok tövében elcsigázott, reménytelen cicák próbálnak menedéket keresni, homályos szemükkel kutatva némi élelmet. Apró kölykeiket testükkel melegítik, de a fagyos föld nem ad enyhet.
Odabent meleg van, villódznak a karácsonyi fények, az asztal megterítve ünnepi ételekkel, finom italokkal.
A család körülüli, adomák repkednek a levegőben. Kacajok, harsogó hangok jelzik az emelkedett hangulatot. Finom illatok lengik be a szobát, keveredve a fenyőével.
Közben senki nem gondol rájuk, a magányosan szenvedőkre.
Foga van az időnek, harapni lehet a sötétet.
Ahogy a szólás mondja: a kutyámat se zavarnám ki ilyen időben.
Így a lerágott csontot most nem lökik ki a kutya elé, mert hideg van.
Debra és sok száz, vagy ezer társa odaláncolva vár sorsára, ami az embertől függ. De az ember nem kegyes hozzá.
Nem kegyelmez, nem irgalmaz.
Ő csak egy kutya. Neki se simogatás, se meleg, se étel nem jár.
Debra már megmenekült, de sok-sok társa még kint várja a szeretet nagy ünnepét. Kint a fagyos időben a fagyos szívű emberek udvarában.
broken image
Ilyen volt - ilyen lett
Nem tudok annyi csetreszt, ékszert, rongyot elképzelni, ami annyi melegséget, szeretetet, megnyugvást hozna, mint egyetlen hálás élőlény.
Nálunk, CsutkaRozi menedékében 365 napon át Karácsony van. Szívünk állandóan ünneplőbe öltözve vár a szeretet ünnepére.
Mert ezeknek az élőlényeknek nem egy feldíszített fától függ, hogy átöleljék egymást. Ők állandóan, és határtalanul szeretnek.
Én pedig boldog vagyok velük. Velük, akik már megmenekültek, de mi lesz a többiekkel?
Áldott ünnepeket!