Return to site

Matula bá' az új lakó

January 29, 2026

A szobában csend van, csak a kutyák halk szuszogása hallatszik.

Valami dübörgést hallok.

A szívem zakatol, a vérem dobol hangosan a fülemben.

Képetelen vagyok megnyugodni, szorít a torkom, a sírás feszít.

>>>

Ötödik napja van itt az öreg matuzsálem, Matula bácsi, és ma először alszik egyenletesen lélegezve, megnyugodva.

Az eltelt napok tele voltak sírással, nyugtalansággal.

Matula bácsi egy falatot nem evett, csak elveszetten kereste a helyét a világban, telve rettegéssel.

Semmivel nem lehetett megnyugtatni.

>>>

Nem tudok szabadulni az érzéstől, nem tudok megnyugodni.

Nem ereszt az érzés, hogy öreg, megfáradt, nyomorult bőrébe kerültem, és végigszenvedem, amiket neki kellett átélnie.

>>>

Összekuporodok picire, hogy senki se lásson, ne vegyenek észre, ne bántsanak.

Vak vagyok, csak a zajokat hallom távolról, gyengén.

Tizennégy évig szerető kezek simogattak, öreg gazdáim jelentették a biztonságot.

Hiába várom, keresem a reszkető, öreg kezeket, nem nyúlnak értem.

Kint találom magam a fagyos éjszakában egy disznóólban magányosan, reszketve a félelemtől.

Sírok.

Hol vagy, kis öreg, szeretett gazdám?

Gyere értem, vigyél vissza a meleg szobába, ahol együtt néztük összebújva a tévét, ettük a finom falatokat.

Aztán valami éles, kemény tárggyal ütnek.

Ütik a fejemet, a hátamat, rozoga, öreg testemet.

Eszméletlenül összerogyok, már nem érzékelek semmit a kegyetlen világból.

Mikor magamhoz térek, nagyon fáj a fejem, a szemem, a hátam. A hátamon mély seb.

Nem tudok egyenesen állni, menni, visz a fejem körbe, körbe.

Egyre csak tántorgok, és rovom a köreimet órákon keresztül, magányosan, segítség nélkül.

Édes, öreg gazdim, hát elfelejetettél?

Hol vagy?

Miért nem érzem vénséges testemen a puha kezed érintését?

>>>

Aztán visszazuhanok a valóságba.

Itt van ez a megkínzott, ártatlan vénség.

Most nekem kell erősnek lenni, és bebizonyítani neki, hogy soha többet senki nem bánthatja.

Nem remélem, hogy elfelejti az ellene elkövetett kegyetleneségeket, de ha csak egy parányi boldogsággal, szeretettel, nyugalommal meg tudom őt ajándékozni, már akkor elértem valamit.

Hajrá Matula bácsi! Együtt megcsináljuk!

Ugye megcsináljuk?

Kövessétek Facebook oldalunkat, hogy a friss híreket is lássátok Matula bácsiról és a Menedék többi lakójáról!